A bangkoki reptér méretei és grandiózus kiállása még akkor is lenyűgözi az embert, ha már járt más nagyváros repterein. Méreteiben akkora, mintha egész Dél-Kelet Ázsia utasforgalmát lenne kénytelen lebonyolítani. És aki járt már Bangkokban, az tudja, ez nincs is annyira messze az igazságtól.

Szokás szerint felmegyünk a legfelső emeleten lévő Family Marktba, beszerezzük 1-1 Oishii teánkat, és ezzel koccintva adunk hálát, hogy újra itt lehetünk. Hátizsákunkat, mely az egyedüli csomagunk, vállra kapjuk, és már előre összenézünk Veronnal, hogy vajon ugyanaz az érzés lesz-e úrrá rajtunk, mint korábban.

Kilépve az agyonhűtött technokrata reptérről, pofán csap minket Dél-Kelet Ázsia trópusi éghajlata, plusz valami illat, amin csak röhögünk Veronnal, hogy mi vagyunk-e hülyék vagy ez valóban Bangkok sajátja. Imádjuk.

Tökölünk egy kört az ingyenes reptéri buszjárattal, majd beugrik, hoppá, már átadták az airport linket, ami a legújabb skytarin, azaz a város felett közelkedő gyorsvasút. Ami mondjuk egy budapestnyi méretű várost elcsúfítana, hiszen a betonkoszorúk kitakarnák a napfény felét, de itt, épphogy a felhőkarcolók térdénél járnak a Siemens vagonok.

Egy ilyen ütemben fejlődő városban, mint Bangkokban, követik az ázsiai metropoliszok trendjét: nem furkálnak sokat a föld alatt, inkább behálózzák az eget, mely gyorsabb és olcsóbb megoldás.

Befelé realizáljuk, hogy egy kussoló járatra szálltunk fel, hiszen a csendesen futó kocsikban, hiába van milliónyi ember, csak magunkat halljuk. Pedig körölüttönk vagy egy tucat ember mobilozik, de döbbenet, hogy mindezt suttogva teszik. Sőt, nem egy ember még a kezével is elrejti előlünk a beszédét.

A skytrainről metróra pattantunk, ki a Hualára, hogy kaparintsunk magunknak egy vonatjegyet Kuala Lumpurig. Ott kiderült reménytelen, mivel a thaioknál most 5 napos ünnep, így már jóval korábban elkelt az egyébként ár-értékben a legjobb megoldás Malájzia felé.

Sebaj, kajálunk egy jót a helyi restiben, valami csirkés khao padot, ami olyan csípős volt, hogy éhgyomorra majdnem fejre álltunk tőle. Gyors pénzváltás a sarki bankban, majd irány a Khao San csövinger busszal. Persze mehetnénk légkondissal is, de egyszerűen nem tudunk betelni azzal, hogy hogy lehet egy buszjegy 6 baht, átszámítva max 40 forint, egy kb 1 órás útra.Plusz ha az ember azért is utazik Ázsiába, hogy érezzen valamiféle kontrasztot, akkor ez a típusú busz erre egyenesen csodálatos.

A Khao San Roadon, a világcsavargók Mekkájában minden a régi. Vagy mégsem? Döbbenten tapasztaljuk a gyrososok beszüremlését, lehet pár év, és feltűnik a kürtöskalács és a Fornetti.

Szállás elfoglalása, a szállásadónk méginkább fapofa, mint korábban, de már nem húzzuk fel magunkat, mert tudjuk, ezzel együtt ez a legmegfelelőbb hotel a környéken. A szobánkban aztán tényleg minden a régi. Persze ezt nem bánjuk, mert méginkább nosztalgiát szül. Gyors kipakolás, fürdés, majd irány az éjszaka.

Amit utólag nem is értem, hogy gondoltuk, hiszen a hajlani megérkezésünk óta folyamatosan a várost jártuk, hátunkon a gardróbunkkal. Így történhetett, hogy Veron röhögésére ébredek, amiből kiderül, hogy ugyanazt a mondatot négyszer kezdtem el, és mindannyiszor bele is aludtam.

Ezért, bár megérkeztünk eredeti úticéliunkhoz, a világ állítólag egyedüli olyan mozijához, melynek egyes termeihez csak VIP tagság árán lehet bejutni, mégsem ültünk be, mert az éppen játszódó Sikoly 4-et is végigaludtuk volna. (Varga Feri nyilván ezt sose bocsátja meg. Mentségünkre szolgáljon, a mozinak a jobb termeibe egy jegy majd’ 12.000 forint.)

A plázából kifele belefutottunk egy szabadtéri női thai boksz döntőbe. De fura mód, nem ez volt, ami felébresztett, hanem hogy az MBK és a Siam Paragon plázák között egyszercsak feltűnt a bangkoki LUMU, amire béna mód csak most figyeltünk fel, hogy nem a pláza része.

Itt végre tesztelhettük aPENünket, sőt egy véletlen baleset folytán még egy Buharov filmet is leforgattunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.